Beszoktatás a bölcsődébe: miért adunk rá időt?

A bölcsődei beszoktatásról sokszor úgy beszélünk, mintha annak egyetlen kérdése lenne: sír-e még a gyermek reggel, amikor a szülő elmegy? Pedig ennél jóval több történik. A bölcsődébe kerülés sok kisgyerek számára az első rendszeres, hosszabb elválás a szülőtől. Egyetlen változás helyett egyszerre több történik: új helyre kerül, új emberekkel találkozik, más lesz a napirendje, sok új inger éri, és közben meg kell tanulnia azt is, hogy a szülő távollétében kihez fordulhat segítségért. Éppen ezért a szakirodalom egyre inkább folyamatként írja le a bölcsődébe való átmenetet (Drugli et al., 2023).

Az első napokban a szülő még biztonságos bázis

Ebben az életkorban a kisgyerek még nagyrészt a felnőtt segítségével tud megnyugodni és szabályozni az érzelmeit. Ha elfárad, megijed, túl sok inger éri vagy bizonytalanná válik, szüksége van egy ismert felnőttre, aki segít visszatalálni egy nyugodtabb állapotba. A beszoktatás elején ezt a szerepet elsősorban a szülő tölti be.

Ahnert és munkatársai (2004) 70 átlagosan 15 hónapos kisgyermeket követtek a bölcsődébe kerülés időszakában. A gyermekek először körülbelül két hétig a szülő jelenlétében ismerkedtek az új környezettel. Amikor megkezdődtek a szülő nélkül töltött napok, a kortizolszintjük az első órában 75–100%-kal meghaladta az otthon mért értékeket. A szülő jelenléte tehát mérsékelte az új helyzethez és az elváláshoz kapcsolódó stresszreakciót, miközben lehetőséget adott arra, hogy a gyermek fokozatosan ismerkedjen meg az új környezettel.

A vizsgálat másik érdekes eredménye az volt, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknek az édesanyja több napot töltött velük az alkalmazkodási szakaszban, nagyobb valószínűséggel maradt fenn vagy alakult ki biztonságos kötődés az átmenetet követően (Ahnert et al., 2004).

Ez jól mutatja, miért érdemes időt hagyni a beszoktatásra: a fokozatosság nem felesleges időhúzás.

A nehezebb rész gyakran akkor kezdődik, amikor a szülő már nincs ott

Drugli és munkatársai (2023) 113 kisgyermek bölcsődei beszoktatásának első négy hetét követték, majd három hónappal később ismét megvizsgálták őket. A kutatásban a gyermekek kortizolszintjét is mérték, miközben a szülők és a kisgyermeknevelők arról számoltak be, hogyan látják a gyermek alkalmazkodását. Amíg a szülők jelen voltak, a legtöbb gyermek nyugodtnak tűnt, játszott, felfedezte a környezetet. A szülő nélkül töltött első két hét már jóval megterhelőbb volt. A szülő nélkül töltött harmadik hétre azonban fordulópont rajzolódott ki: a kortizolszint csökkenni kezdett, a kisgyermeknevelők pedig arról számoltak be, hogy egyre jobban értik a gyerekek jelzéseit, könnyebben tudják megnyugtatni őket, és javul a jóllétük. Három hónap elteltével a kortizolszint visszatért a beszoktatás elején mért alacsony szintre, és a gyermekek többsége már jól alkalmazkodott a bölcsődei környezethez (Drugli et al., 2023). Vagyis az, hogy egy gyermek néhány nap után már sírás nélkül érkezik, még nem jelenti azt, hogy az alkalmazkodási folyamat lezárult.

Közben kialakul egy új kapcsolat

A beszoktatás egyik legfontosabb része, hogy a kisgyermeknevelő lassan olyan felnőtté váljon, akire a gyermek a szülő távollétében is támaszkodhat. Macagno és Molina (2024) 148, 4–34 hónapos kisgyermek viselkedését követte az első két bölcsődei hónap során. A kisgyermeknevelők többek között azt figyelték, hogyan viselkedik a gyermek, amikor a szülő elmegy, mit tesz stresszes helyzetben, illetve hogyan reagál arra, ha a gondozó eltávolodik tőle. Az első két hónapban gyakoribbá váltak a biztonságos kötődési és a nyugodt, felfedező viselkedések, az elkerülő és ellenálló reakciók pedig csökkentek. A legtöbb változás az első hónapban történt.

Ez a gyakorlatban egészen hétköznapi dolgokat jelent. Eleinte lehet, hogy a gyermek a szülő távozása után sokáig sír, kapaszkodik vagy nehezen fogad el vigasztalást. Később már odamegy a kisgyermeknevelőhöz, elfogadja, hogy ölbe vegye vagy segítsen neki, majd újra elindul játszani. Egy idő után pedig előfordul, hogy reggel megérkezik, és szinte azonnal indul a játékok vagy a többi gyerek felé. Ez utóbbi különösen fontos jel.

A biztonság ugyanis nem azt jelenti, hogy a gyermek folyamatosan a felnőtt közelségét keresi. Ha már számíthat arra, hogy szükség esetén ott van számára egy felnőtt, bátrabban kezd felfedezni, játszani és kapcsolatot teremteni másokkal (Macagno & Molina, 2024).

Miért várunk az alvással?

A Csodagyerek Családi Bölcsődében az alvással legalább egy hónapot várunk. Fontos pontosan fogalmazni: a szakirodalom nem állapít meg olyan szabályt, hogy egy kisgyermeknek pontosan egy hónap után kell először a bölcsődében aludnia. Ez a mi szakmai keretünk. Azért alakítottuk így, mert a kutatásokból is az látszik, hogy az első hónap még intenzív alkalmazkodási időszak. Macagno és Molina (2024) vizsgálatában éppen ebben az időszakban történt a legtöbb változás a kisgyermek és a kisgyermeknevelő kapcsolatában. A tanulmányban áttekintett korábbi kutatások szerint egy stabil új gondozói kapcsolat kialakulása gyakran 6–11 hetet igényel, egyes vizsgálatokban ennél is hosszabb folyamat volt.

Ezért az alvással nem sietünk. Előbb legyen ismerős a hely, váljon kiszámíthatóvá a napirend, alakuljon ki kapcsolat a kisgyermeknevelővel. A gyermek tapasztalja meg újra és újra, hogy meg tudjuk nyugtatni, értjük a jelzéseit, és biztonságban van velünk.

Miért tart egyes gyermekeknél egy hónapnál is tovább a beszoktatási folyamat?

Macagno és Molina (2024) vizsgálatában jelentős egyéni különbségek látszottak abban, hogyan alakult a gyerekek alkalmazkodása az első két hónapban. A szerzők a korábbi kutatások alapján több olyan tényezőt is kiemelnek, amely szerepet játszhat ebben: a gyermek temperamentumát, korábbi kötődési tapasztalatait, a kisgyermeknevelő érzékenységét és más egyéni sajátosságokat.

A rendszerességnek is lehet jelentősége. Azok a gyerekek, akik kevesebbet hiányoztak, két hónap után kevesebb elkerülő viselkedést mutattak, és náluk gyorsabban csökkentek az ellenálló, nehezen megnyugtatható reakciók (Macagno & Molina, 2024).

Ennek egyszerű oka is van: a kapcsolat kialakulásához időre és sok ismétlődő közös tapasztalatra van szükség. A kisgyermeknevelőnek is meg kell ismernie a gyermeket: mit jelent nála egy-egy arckifejezés, mozdulat, hang vagy sírás, hogyan jelzi, ha elfáradt, megijedt, segítségre vagy közelségre van szüksége.

Drugli és munkatársai (2023) vizsgálatában a kisgyermeknevelők maguk is arról számoltak be, hogy az első hetek során fokozatosan tanulták meg egyre pontosabban érteni az új gyerekek jelzéseit és szükségleteit.

Ezért nincs olyan beszoktatási tempó, amely minden gyermeknél ugyanúgy működik.

…és mi történik délután otthon a beszoktatási időszakban?

Az első hetekben előfordulhat, hogy a gyermek a bölcsődében már egyre felszabadultabban játszik és jól érzi magát, otthon viszont látványosan fáradtabb, bújósabb vagy ingerlékenyebb. Drugli és munkatársai (2023) vizsgálatában az első hónap során a szülők több mint fele számolt be arról, hogy gyermeke délután fáradtabb, sírósabb, több közelséget igényel vagy könnyebben kibillen. Ez akkor is előfordult, amikor a kisgyermeknevelők napközben már javuló jóllétről és alkalmazkodásról számoltak be.

Az új élethelyzethez való alkalmazkodás sok energiát igényel. A gyermek egész nap új emberekhez, ingerekhez, szabályokhoz és helyzetekhez igazodik, miközben a szülő távollétével is meg kell birkóznia. Ezért az első hetekben a bölcsőde után érdemes kevesebb programmal, több nyugalommal és több közelséggel számolni.

Mit jelent számunkra a sikeres beszoktatás?

Nem azt, hogy a gyermek hányadik napon hagyta abba a reggeli sírást.

Inkább azt figyeljük, hogy:

• keresi-e már a kapcsolatot a kisgyermeknevelővel;
• elfogadja-e tőle a vigasztalást és segítséget;
• képes-e egyre hosszabb ideig nyugodtan játszani;
• egyre ismerősebbek és kiszámíthatóbbak-e számára a napi rutinok;
• bátran felfedezi-e a környezetet;
• egyre könnyebben visszatalál-e a nyugalomhoz egy nehezebb helyzet után.

Van gyermek, akinél ez gyorsan kialakul. Másnak több hétre van szüksége.A Csodagyerekben ezért a beszoktatásnak van egy kerete, a gyermekeknek pedig lehet saját tempójuk.

Szerző: Temesi Patrícia- pedagógiai szakpszichológus- családi bölcsőde vezető

Felhasznált szakirodalom

• Ahnert, L., Gunnar, M. R., Lamb, M. E., & Barthel, M. (2004). Transition to child care: Associations with infant–mother attachment, infant negative emotion, and cortisol elevations. Child Development, 75(3), 639–650. https://doi.org/10.1111/j.1467-8624.2004.00698.x

• Drugli, M. B., Nystad, K., Lydersen, S., & Brenne, A. S. (2023). Do toddlers’ levels of cortisol and the perceptions of parents and professional caregivers tell the same story about transition from home to childcare? A mixed method study. Frontiers in Psychology, 14, 1165788. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2023.1165788

• Macagno, A., & Molina, P. (2024). Finding a secure base: Exploring children’s attachment behaviors with professional caregivers during the first months of daycare. Infant Behavior and Development, 74, 101919. https://doi.org/10.1016/j.infbeh.2023.101919