Pár- és családterápia
A pár- és családterápia rendszerszemléletű megközelítés: a nehézségek mellett azt is vizsgálja, hogyan hatnak egymásra a családtagok, a kapcsolatok, a szerepek, az élethelyzetek és a családot körülvevő tágabb környezet.
A közös munka során azokkal a visszatérő kapcsolati mintázatokkal, kommunikációs helyzetekkel és elakadásokkal dolgozunk, amelyekben a család vagy a pár újra és újra ugyanott találja magát. A cél annak megértése, hogyan alakult ki az adott helyzet, mi tartja fenn, és milyen változások segíthetnek egy élhetőbb családi működés kialakításában.
Milyen helyzetekben lehet segítség?
- párkapcsolati konfliktusok és kommunikációs nehézségek;
- érzelmi eltávolodás, bizalomvesztés;
- gyermekneveléssel kapcsolatos konfliktusok;
- testvérkapcsolati nehézségek;
- serdülőkor, leválás és önállósodás;
- mozaikcsaláddá válás;
- válás vagy különélés;
- veszteség és gyász;
- családi krízisek;
- életciklus-váltások;
- tartósan fennálló családi feszültségek;
- olyan helyzetek, amikor egy gyermek nehézségei körül szerveződik a család működése.
Kiemelt szakmai fókusz: neurodivergens családok
A munkám egyik fő területe az autista, ADHD-s vagy más neurodivergens családtaggal élő párok és családok támogatása.
A neurodivergencia az egész családi rendszer működésére hatással lehet. Más lehet a kommunikáció ritmusa, az érzelmek feldolgozása, a szenzoros terhelhetőség, a rugalmasság, a mindennapi szervezés vagy az, hogy ki milyen módon jelzi a szükségleteit.
Ezekből könnyen kialakulhatnak kölcsönös félreértések, visszatérő konfliktusok és tartós családi feszültségek.
Gyakori például, hogy a szülők eltérően gondolkodnak arról, mire képes a gyermek, mennyi alkalmazkodást lehet elvárni tőle, mikor szükséges segítség, és hol fontos az önállóság támogatása.
A gyermek ismétlődő krízisei, iskolai nehézségei vagy szenzoros és érzelmi túlterhelődése hosszabb távon a szülők párkapcsolatára és a testvérek helyzetére is hatással lehet.
A családterápiás munka célja nem a neurodivergens családtag megváltoztatása.
A hangsúly azon van, hogy jobban érthetővé váljanak egymás működésmódjai, szükségletei és határai, és olyan családi működés alakuljon ki, amelyben az egyéni szükségletek és a család egészének szempontjai egyaránt helyet kapnak.
szempontjai egyaránt helyet kapnak.
Neurodivergens családok gyakori kérdései
- diagnózis utáni családi alkalmazkodás;
- eltérő szülői elképzelések;
- a gyermek körül kialakuló konfliktusok;
- túlvédés, túlzott alkalmazkodás vagy bizonytalan határok;
- szabályok és keretek kialakítása;
- önállósodás támogatása;
- ismétlődő családi krízisek;
- szenzoros és érzelmi túlterhelődés;
- testvérek helyzete;
- szülői kimerülés;
- párkapcsolati feszültségek a gyermek támogatása körül;
- az iskola és a család együttműködése;
- serdülők és fiatal felnőttek leválása.
Hogyan zajlik a folyamat?
Az első alkalmakon áttekintjük a család vagy a pár jelenlegi helyzetét, a fontosabb kapcsolati mintázatokat, a nehézségek történetét és azt, milyen változást szeretnének elérni.
A terápiás célokat közösen határozzuk meg. A folyamat során dolgozhatunk a kommunikációval, családi szerepekkel, határokkal, visszatérő konfliktusokkal és életciklus-váltásokkal.
A pár- és családterápia krízishelyzetben és hosszabb ideje fennálló elakadások esetén is segítséget jelenthet, de akkor is érdemes lehet közös munkába kezdeni, amikor a család egyszerűen azt érzi, hogy a korábban működő megoldások már nem elegendőek.
Bővebb információ: info@csaladimuhelysarvar.hu
